A mai napon a Hold utca 11. alatt található Csarnok vendéglőre esett a választásunk. A hely belülről egy tipikus, '90-es évek eleji étteremre hasonlít lakkozott fa asztalokkal és melette található párnás paddokkal, valamint meglehetősen kevés fénnyel. Hárman készültünk enni, de a négy személyes asztalnál csak két teríték volt, ennek még lesz jelentősége a későbbiekben.
Az étlap igencsak hosszúnak mondható, ami ugyebár azt sejteti, hogy az ételek nem feltétlenül a frissességük miatt lesznek felejthetetlenek... Választásom a juhtúrós sztrapacskára esett sült tarjával, melynek ára pontosan 1500 HUF volt. Másik két társam "A" menüt választott, húslevessel (ami kifejezetten finom volt), Hubertus marhával és palacsintával. Amikor kihozták a sztrapacskámat, alig hittem a szememnek. Azon, hogy a sztrapacska nokedlit jelent (apropó, ismer bárki olyan, közepes minőségű éttermet, ahol ez nem így van???), már meg sem lepődtem. A mennyiségen, és a hozzá kapott sült tarján már annál inkább. Kb. négy púpozott evőkanálnyi nokedlin volt némi juhtúrós tejföl keverék, és egy kis szalonna. Gyanítom, hogy az egészet mikróban melegítették fel, mivel a tányér szélén lévő nokedli tűzforró volt, a közepén pedig épphogy langyos, a juhturós keverék pedig forró volt és iszonyú szottyadt. A sült tarja pedig nem volt más, mint az ABC-ben kapható füstült tarjából két, felvágotthoz képest vastag szelet megsütve némi olajon. Azért ez 1500-ért elég kacsú.
A másik dolog a kiszolgálás. Az étteremben két pincér dolgozott, és úgy tűnt, mi pechesek voltunk. Amikor bementünk az étterembe, mondtam, hogy "Jónapot, hárman szeretnénk ebédelni". A válasz: "Dohányzó, nem dohányzó?". Mondjuk, dohányzó. Erre nem szólt semmit, csak az ujjával mutatott balra és a fejével is biccentett egyet. Itt már gyanús volt a dolog. Majd amikor ő is észlelte, hogy az asztalunknál egy terítékkel kevesebb van, hozott egy harmadikat iziben, amit merő egyszerűséggel ledobott az asztal közepére, majd odébbállt. Az egész ebéd alatt nyújtott produkciója alapján bátran állíthatom, hogy ennyire bunkó pincérrel régen találkoztam. Sose értettem, miért választja valaki ezt a szakmát, ha ennyire derogál neki.
Jó messzire kerülje el mindenki ezt a helyet, ha teheti!
