A már többször említett Csarnok vendéglős kalandom után rögtön eldöntöttem, hogy hamarosan írni fogok a Tüköry sörözőről, mert a két hely sok szempontból nagyon hasonló egymáshoz. Egymás szomszédai, ugyanaz a stílusuk, étlapjuk is hasonló.
A belső elrendezésről az étterem honlapja (ami önmaga is megérne egy misét) a következő módon szól:
A faborítású belső vendégtér kellemes és meghitt környezetet biztosít.
Igazából se túl kellemeset nem biztosít, meghittet meg aztán végképp nem. A faborítású belső vendégtér helytálló, de az ígértekkel ellentétben inkább valamilyen neoszoci hangulatot ér el. Az utcai kiülős rész ilyen jó időben előnyös lehetne, ha nem közvetlenül egy buszmegálló tövében lenne, ami egyrészt hangos, másrészt büdös, harmadrészt pedig meghitt hangulat elérésére axiomatikusan alkalmatlan. De végül is csak ebédelni megyünk, úgyhogy ezeken azért túl lehet lépni.
Csókakői kolbászlevest rendeltem, második fogásnak pedig juhtúrós galuskát. A leves íze alapvetően nem volt rossz, sőt még finomnak is mondható, kár, hogy lecsókolbászból készült, és a buggyantott tojás is lehetett volna puhább és kevésbé savanyú az ecettől, de összességében elment. A sztrapacskát juhtúrós galuskát itt legalább a nevén nevezték, és sokkal jobb is volt, mint a szomszédban. Elég volt rajta a túros-tejfölös kence is, nem volt szottyadt, és nemhogy nem mikróban melegítették, hanem sütőben pirították meg az egészet. Emiatt jól meg is égettem a kezem, mert véletlenül hozzáértem a tál széléhez, annak ellenére, hogy figyelmeztettek, hogy ebben az esetben nem járok túl jól.
Az ebédhez ittam egy kis almafröccsöt, szokás szerint, ezzel együtt került az ebédem annyiba, mint a Csarnok vendéglőben csak a "sztrapacska" (1500 HUF). Ebédelésre alkalmasnak találtatott a hely, valószínűleg fogok még itt enni.
Összesen tízből hat.
